Az én utam a Kundalini Energiával

Az első alkalomtól a belső változásig- őszintén

Nekem is volt egy első alkalom amikor elmentem egy Aktiválásra. Utána lett belőle sok alkalom.
Most leírom az én utamat a Kundalini energiával, hogy én hogyan látom. Mit éltem meg, mit hozott nekem.

Hosszú idő óta járom a spirituális utat, mindíg voltak elakadások, újrakezdések, néztem értetlenül a dolgokat, küzdöttem a hitemmel. Ugyanúgy mint mindenki más. Voltak felismeréseim, nehéz időszakaim. Hol a mélybe repültem, hol rácsodálkoztam a dolgokra. Amit igy visszamenőleg elmondhatok, akkor benne lenni nehéz volt, innen nézve egy folyamatos fejlődés.
Volt egy pillanat amikor megálltam, és nem tudtam merre tovább. Keresgéltem, de semmi nem hívott igazán. Akkor láttam meg egy videót, ami kíváncsivá tett, és elkezdtem nyomozgatni, utána keresni, amíg meg nem találtam a Magyarországon akkor elérhető lehetőséget. Bejelentkeztem az első alkalomra. Messze volt tőlem, de elhatároztam magam, hogy bármi lesz elmegyek. Bátorságom még nem volt az igazi, így elvittem egy barátomat is, biztos ami biztos.
Mielőtt elindultam volna sorban jöttek a cikkek arról, hogy milyen veszélyes, mennyire kell vigyázni, és hogy emberek milyen felelőtlenül csinálják. Voltak félelmeim, de az addigi tapasztalataim már ott voltak a gondolataimban, hogy bizony sokszor próbálják a jó dolgokat lehúzni, és hogy adjak mindennek egy esélyt, legyen róla saját benyomásom.

Elindultam hát és kicsit zavarban voltam amikor beléptem az ajtón. kedvesen fogadtak, és egy számomra megfoghatatlan különleges tér vett körül. Mondták, hogy keressek egy helyet, ahol majd feküdni fogok. Többen voltunk, ez bátorságot adott. Hallottam volt aki már többször is járt ott, így egyre jobban elengedtem magam. Mielőtt az óra elkezdődött elmondták mi fog történni, hogyan kell elképzelnem, milyen érzések jöhetnek.

Lefeküdtünk,elindult a zene ami nagyon hangos volt, nem is értettem, hogy lesz ebből ellazulás. De lett. És ahogy odaléptek hozzám, a testem autómatikusan megrándult. Újra és újra. azt éreztem a hasam beleszegeződik a talajba, a kezeim, a vállam külön utakon jártak. Egész idő alatt mozogtam minden porcikámmal. Emlékszem, hogy az járt a fejemben, milyen izomlázam lesz másnap. Figyeltem mikor érzékelem, hogy valaki érkezik hozzám, hallok-e máshonnan valamit. És igen hallottam, volt, hogy nevettek, akkor sok mindenki ugyancsak elkezdett nevetni, volt hogy sírást hallottam. Nekem nem jöttek ilyen érzések, és nem is tudtam átadni magam nekik, mert szégyeltem volna.
Amikor vége lett, mindenki elmesélte mi történt vele. Volt aki képeket látott, vagy színeket, egy történetet. Nekem semmi ilyen nem volt ezért egy pillanatra azt éreztem talán nem történik semmi, mert nem jönnek érzések és egyébb más reakciók. A facilitátorok elmondták, hogy ne érezzük magunkat rosszul emiatt, és ne hasonlítsuk magunkat máshol, mert mindenkiben máshol dolgozik az energia, mindannyian különbözőek vagyunk. Én nem tudtam sok mindenről beszámolni, nem is igazán tudtam kitárulkozni.

Amikor haza mentem, mindössze annyi élményem volt, hogy mozogtam pedig nem én akartam és ezen sokat gondolkoztam, hogyan lehet.
Amit még éreztem, hogy akarom ezt. Teltek a hetek, és az életemben fordulatok jöttek, akadályok amiket bizony nehezen dolgoztam fel, és azt vettem észre, hogy folyamatosan dühös vagyok, és nem is kcsit.
Elgondolkoztam rajta….. Miért? Mi váltja most ezt ki, pedig már régóta békés voltam, nehezen ugrottam ki a harmóniámból.

A szembenézés közben érkezett a válasz is. Ott volt bennem mélyen eltemetve. Le írtam ezt a facilitátoromnak és elmondta, hogy aminek felszinre kellett jönni, annak már itt az ideje, hogy elengedjem. Így elkezdtem ezzel dolgozni, akkor már tudatosan. Elengedtem, mert már nem volt többé rá szükségem, tettem ezt hálával és szeretettel.

Idővel elmentem a következő aktiválásomra, akkor már tudtam, hogy ez lesz az én utam. Itt is főleg a mozgást érzékeltem, nem jött semmilyen érzelem amit vártam volna.
Idővel rájöttem, hogy ne legyenek elvárásaim, mert minden ott lesz amikor ott van az ideje. Sok alkalmon részt vettem, mire megjöttek a belső filmjeim, a sírás, vagy a nevetés. Egy folyamat volt aminek időt kellett adnom.
Közben folyamatosan változtam, és változott velem a környezetem is. Határokat kezdtem húzni, már nem engedtem meg mindent másoknak, kimondtam amit éreztem, de úgy hogy ne bántsak meg őket. Veszítettem el barátokat, amit lassan de megértettem, hogy már nem voltunk egymás hasznára, nem tudtunk már mit tanítani a másikna, másképpen fejlődtünk, más dolgok vártak ránk. Talán ezt volt a legnehezebb elfogadnom.
Egyre kevesebbszer ítélkeztem, mégha hírtelen megis érkezett egy érzelem képes voltam átgondolni. Más szemmel nézni az embereket és megérteni őket, de tartva a határaimat. Ahogy én változtam, úgy változott körülöttem minden.

Azóta is szerelmese vagyok ennek az energiának, mert szépen csendben utat nyit számomra. Még akkor is ha ezek az utak nem mindíg könnyűek, de mindíg van eredményük. Megtanultam türelemmel várni, hogy beérkezzen mindaz amire szükségem van, és elfogadni azt amim van. Megtanultam bízni abban, hogyha még nem is látom hogyan de képes vagyok megvalósítani amit igazán akarok.

Az én utam a kundalini energiával lépésről lépsre adott egy új szemléletet a körülöttem lévő világra.
Ahogy telt az idő, egyre erősebben éreztem, hogy ez az út nem csak rólam szól. Nem csak megtapsztalni szerettem volna azt a változást, amit az energia hozott az életembe, hanem továbbadni is. Így született meg bennem a döntés, hogy facilitátorrá váljak. Ma már az egyik legnagyobb öröm számomra látni, amikor valaki ugyanazzal a kíváncsisággal, bizonytalansággal vagy éppen reménnyel érkezik meg egy alkalomra, mint annak idején én is. Hálás vagyok, hogy részese lehetek mások útjának, és teret tarthatok azoknak, akik hívástt éreznek arra, hogy közelebb kerüljenek önmagukhoz.

Ami pedig a legfőbb tanítás számomra: szeretettel élni.

Mi az üzenetem kedves olvasó neked?

Legyél bátor, hallgass a megérzéseidre, a belső hangodra még akkor is amikor máshol mást tanácsolnak. Mindannyian külön utakon járunk, nem kell egyebet tenni, csak tisztelni a sajátunkat.

További információkat az aktiválásról itt olvashatsz: Tudástár

A képen Alexandrával, a tanárommal látható közös fotónk, aki átadta számomra mindezt a tudást.